Egyik csata a másik után – kritika
Amerikában háború zajlik. A különböző eszmerendszerek feszülnek egymásnak, miközben megmutatják nekünk, hogy az államérdek sokszor nem más, mint néhány jól érvényesített egyéni érdek. Ami jó nekem, az biztosan jó a nemzetnek is. Ismerős? Paul Thomas Anderson egy 1990-ben íródott regény cselekményét gondolta újra és helyezte át a jelenbe parádés szereposztással, rengeteg humorral és vérrel három órában elmesélve. Az Egyik csata a másik után legalább olyan jó, mint amilyen hosszú.