Magjáért és virágjáért már az ókori Egyiptomban is termesztették, régészeti leletek szerint i.e. 2500-ból is vannak nyomai a sáfrányos szeklice – népies nevén pórsáfrány – felhasználásának, ezáltal az emberiség egyik legrégebbi kultúrnövénye. Virágját festőnövényként és fűszerként, a sáfrány helyettesítésére, olaját pedig étkezésre és szépészeti, egészségvédelmi célokra használták és használják ma is. Amilyen értékes a növény, legalább olyan érdekes a története, termesztésének és felhasználásának körülményei.